Jest też i taka przyśpiewka, trochę smutna, w stylu romantyczno-miłosnym:
"Kék ibolya búra hajtja a fejit...Niebiesko-filoletowy fiołek smutnie spuszcza główkę".
Jest trochę trudniejsza w śpiewie, ale za to dość często śpiewana przez dziewczęta.
Kék ibolya búra hajtja a fejét, mert az égből nem öntözik a tövét.
Szállj le harmat a kék ibolya száraz tövére, most találtam egy igaz szeretőre.
Kék szivárvány koszorúzza az eget. Az én rózsám elválással fenyeget.
Válj el tőlem, szép kedvesem, én azt nem bánom, rá se gondolj a szívemre, hadd fájjon!
Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út, amelyiken az én rózsám elindult.
Alj meg rózsám, térj vissza a régi utadra, emlékezz a szombat esti szavadra!
Hosszú útról visszatérni nem lehet. A szerelem széles vize nem enged.
A szerelem szélesebb a tenger vizénél, árvább vagyok a lehulló levélnél.
"Kék ibolya búra hajtja a fejit...Niebiesko-filoletowy fiołek smutnie spuszcza główkę".
Jest trochę trudniejsza w śpiewie, ale za to dość często śpiewana przez dziewczęta.
Kék ibolya búra hajtja a fejét, mert az égből nem öntözik a tövét.
Szállj le harmat a kék ibolya száraz tövére, most találtam egy igaz szeretőre.
Kék szivárvány koszorúzza az eget. Az én rózsám elválással fenyeget.
Válj el tőlem, szép kedvesem, én azt nem bánom, rá se gondolj a szívemre, hadd fájjon!
Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út, amelyiken az én rózsám elindult.
Alj meg rózsám, térj vissza a régi utadra, emlékezz a szombat esti szavadra!
Hosszú útról visszatérni nem lehet. A szerelem széles vize nem enged.
A szerelem szélesebb a tenger vizénél, árvább vagyok a lehulló levélnél.